A szülői elidegenítés bármely szülőt érintheti, a gondozó és a különélő szülőt is.

A kifejezés azt jelenti, hogy a szülő a gyermekbe egy olyan gondolatot plántál, egy olyan szuggessziót végez, ami a gyermeket a másik szülő ellen hangolja. A  gyermek érzelmeire próbál meg hatni, és a másik szülő megítélését, becsületét, tekintélyét, sőt időnként még az emberségét is rombolja a gyermek szemében. A viselkedése azt eredményez(het)i, hogy a gyermeknek tönkremegy a kapcsolata a másik szülővel, elhidegül tőle, rossz véleménnyel lesz róla, eltávolodik tőle. Az elidegenítő szülő arra törekszik, hogy a gyermek válasszon kettejük közül egyetlenegy szülőt és ez az egyetlen szülő természetesen ő legyen. Az elidegenítés persze nem mindig ilyen szélsőséges, de ha valaki az alábbiakat tapasztalja, akkor arra érdemes kiemelt figyelmet fordítani.

Az elidegenítést nem is olyan könnyű észrevenni, mint elsőre gondolnánk, mert sokszor például amikor a gyerek kamaszodik, eleve rendkívül kritikus a szüleivel, vagy eleve erős indulatai vannak. Amennyiben az ember azt tapasztalja, hogy a gyerek olyan mondatokat mond, olyan szavakat használ, amelyek egész egyszerűen nincsenek benne az ő szókészletében, amiket ő biztosan nem magától talált ki, nem az ő fejéből pattant ki, vagy olyan helyzetekről beszél, ahol nem is volt ott, eseményekről, amelyeknek nem lehetett tanúja és egyértelműen kizárólag a másik szülőtől tudhatott róla, akkor először célszerű erről beszélni a másik szülővel, de a gyerekkel is kell majd. Ha mond a gyerek egy olyan mondatot, amely minősíti a szülőt és olyan módon, ahogyan azt a másik szülő tette, akkor azt a mondatot tisztázni kell, ott és abban a pillanatban, azonnal.

Például ha az a mondat hangzik el, hogy „apa, benned egész egyszerűen nem lehet megbízni, tudtam, hogy úgysem fogsz eljönni”, akkor el kell mondani, hogy miért nem tudott elmenni, hogyan próbálta jelezni, hogy nem lesz ott és hogy természetesen legközelebb ott lesz és megbeszélik, hogy ha ez még egyszer előfordulna, akkor hogyan tudja majd jelezni úgy, hogy a gyerek is tudjon róla. El kell mondani a gyereknek, hogy törekszik arra, hogy megbízható legyen, de vannak rajta kívül álló események, amelyek miatt ott akkor nem tudott megjelenni. Ez a tisztázás, az őszinteség, a tisztánlátás a legfontosabb.

Ha fölfedezünk jeleket, hogy a másik szülő ellenünk hangolja a gyereket, akkor világos, tiszta kommuniációt alkalmazzunk, reagáljunk oly módon, hogy a gyereknek megnyugtató legyen.