Sokféle módon hathat egy gyermekre, ha a szülei válási háborújának áldozatává válik, de a számos eshetőség kifejtése helyett, én most röviden elmesélem a legszomorúbb esetet, amellyel a munkám során találkoztam, s kívánom, hogy álljon itt elrettentő példaként:

Anyuka és apuka is a saját ügyvédjével jelent meg a tárgyalásokon, egymással egyáltalán nem álltak szóba, kizárólag a jogi képviselőjükön keresztül kommunikáltak. A hazánkban elérhető összes fórumot igénybe vették és megindítottak minden létező eljárást a másik ellen. Ezek az eljárások elméletileg a gyermekük érdekeinek érvényesüléséért zajlottak, de valójában kizárólag arra irányultak, hogy egymást tönkretegyék a szülők.

Egy teljesen egészséges, jó mentális állapotú, kiváló intelligenciával rendelkező, jó tanulási képességű gyermeket körülbelül a 4-5 év alatt (amely alatt ezek az eljárások zajlottak) sikerült olyan állapotba hozniuk, hogy pszichiátriai segítségre volt szüksége, továbbá annak ellenére, hogy 14 év alatt volt, komoly, erős gyógyszereket kellett szednie.

Meggyőződésem, hogy mindez elkerülhető lett volna, ha legalább az egyik szülő  ki tudja billenteni magát abból a negatív spirálból, abból a végtelen bosszúhadjáratból, amibe saját magukat kergették és ha egy pillanatra bármelyikük észrevette volna, hogy amit tesznek, az jogszerű ugyan, (hiszen számtalan hatósági eljárás megindítására van lehetőség) de a gyermeküknek csak ártanak vele.