
Ezer olyan dolog lehet egy kapcsolatban, amely miatt racionális döntésnek tűnhet, hogy a házastársak külön hálószobában aludjanak. Lehet, hogy más a bioritmusotok, máskor kell kelnetek, egyikőtök horkol, stb. A külön hálószoba jó megoldásnak látszik, még azt sem teszi lehetetlenné, hogy a szex megmaradjon, sőt akár izgalmakat is hozhat a szokatlan szituáció. A kapcsolat simán működőképesnek látszik, mert okosan kiküszöböltetek egy-egy konfliktusforrást, miközben nem vesztettetek el semmit. Vagy mégis?
Elvesztettétek a közelség élményét. Azért nehéz észrevenni ezt, mert nem túl látványos, egészen hétköznapi dolog. Mint az oxigén. Érezni a biztonságot, hogy melletted van a férjed, ha horkol is (ezen egyébként lehetne másképp is segíteni), érezni a melegséget, amelyet melletted félálomban fekvő feleséged teste áraszt. Amikor külön hálószobába költöztök, önként lemondtok kapcsolatotok oxigénjéről, így az előbb-utóbb megfullad. A következmény elhidegülés és válás.
