
A kutya igazi családtag. A válás számára is trauma. Pláne, ha például az ő elhelyezése is vitás kérdés. A bíróság nem fog döntést hozni az ügyben. Tartásdíjat sem ítél meg utána. Itt nincs más megoldás, mint értelmes megegyezésre jutni négylábú kedvencetek sorsáról.
Mindkét fél kötődik a kutyához, és ő is kötődik mindkét félhez. (Ha ez esetleg másképp van, nincs is probléma.) Ha nehéz a döntés, jusson eszedbe: józan gondolkodású ember csak azt mondhatja, a kutya kerüljön ahhoz a gazdihoz, aki a szükségleteit a legjobban képes kielégíteni. Az igazi kutyások tudják, hogy bár kutyájuk tökéletesen beilleszkedett a családba, azért mégis választott magának egy falkavezért. Azt, akivel a legtöbbször jár sétálni, aki gondoskodik az etetéséről, itatásáról. Érdemes ezt a választást tiszteletben tartani. Persze az is lehet, hogy ki-ki másképp látja, melyikőtökhöz kötődik erősebben a négylábú, pszichológus pedig nem tud segíteni. Vita esetén talán megkönnyíti az elengedést, ha arra gondolsz, hiába olyan, mint egy gyerek, a kutyát kiváló alkalmazkodási képességgel ajándékozta meg az evolúció. Ha elveszít, hiányozni fogsz neki, de alkalmazkodni fog. És ha már engedtél, miért ne lehetne kulturáltan megbeszélni egyfajta kutyaláthatást?
