A családon belüli erőszak tragikus jelenség, mely minden társadalmi csoportot és réteget érinthet, gyakran épp azon a helyen, ahol az áldozatoknak a legnagyobb biztonságban kellene lenniük: a saját otthonukban. Azonban a bántalmazók gyakran nem olyanok, mint ahogyan őket elképzeljük. Nem ritkán nyugodtak, kulturáltak, és látszólag szerető partnerek. A nemrégiben történt angyalföldi gyilkosság rávilágít arra, hogy milyen fontos felismerni az abúzus és erőszak ijesztő jeleit.
A partnerek elleni erőszak - legyen az fizikai, szexuális, érzelmi vagy gazdasági - súlyos társadalmi probléma világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a nők harmada él át fizikai és/vagy szexuális erőszakot partnerétől élete során. Ezek a statisztikák megrázóak, különösen, ha belegondolunk abba, hogy az ilyen erőszakos cselekedetek gyakran rejtve maradnak, mert az áldozatok félnek, szégyellik magukat vagy nem tudják, hogyan, kihez forduljanak segítségért.
Nem mindig agresszívak vagy erőszakosak nyilvános helyen. Sokszor nagyon kedvesek, gondoskodóak és támogatóak a külvilág szemében, miközben otthon, zárt ajtók mögött bántalmazzák partnereiket. A nemrégiben történt angyalföldi gyilkosság esete is azt mutatja, hogy a bántalmazók gyakran "jó embereknek" tűnhetnek a környezetük számára.
A kutatások szerint a partnerek elleni erőszak gyakran a családon belüli erőszak része, és általában azokban a családokban fordul elő, ahol a nőknek kevés hatalma van. A partnerek elleni erőszak gyakran összefügg a nők gazdasági függőségével is, ami megnehezítheti számukra, hogy elhagyják a bántalmazó partnert.
Az áldozatok gyakran attól félnek, hogy nem hisznek nekik, vagy hogy a bántalmazásuk még rosszabbá válik, ha segítséget kérnek. Ezért létfontosságú, hogy az áldozatokat támogató szolgáltatások és az igazságszolgáltatási rendszer képes legyen a bántalmazás jeleinek felismerésére és kezelésére.
Az abúzus felismerése az első lépés a segítség felé. Ha úgy érzed, hogy partnered bántalmaz, a legfontosabb, hogy tudd: nem miattad történik, és nem neked kell egyedül megoldanod a problémát. Beszélj a helyzetről egy megbízható baráttal, családtaggal, vagy keress fel egy segélyszolgálatot. Fontos, hogy gondoskodj a saját biztonságodról.
Az áldozatok gyakran érzik magukat elszigeteltnek, szégyellik magukat és félnek a következményektől, ha beszélni kezdenek a bántalmazásról. Azonban vannak bizonyos jelek, amelyek segíthetnek felismerni, ha valaki potenciálisan erőszakos lehet a partnerével szemben.
Az erőszaknak nem kell mindig fizikainak lennie, lehet érzelmi, verbális vagy gazdasági is. Fontos megértenünk, hogy a bántalmazás bármilyen formája elfogadhatatlan, és a bántalmazott személynek joga van segítséget kérni és kapni.
A bántalmazók gyakran manipulatív viselkedést tanúsítanak, hogy kontrollálni tudják az áldozatukat. Ez magában foglalhatja a partnerek elkülönítését családtagjaiktól és barátaiktól, fenyegetéseket vagy zsarolást, vagy éppen az áldozat hibáztatását a bántalmazásért.
Ha úgy érzed, hogy veszélyben vagy, fontos, hogy lépéseket tegyél a biztonságod érdekében. Beszélj a helyzetről egy megbízható baráttal, családtaggal, vagy keress fel egy segélyszolgálatot. Készíts biztonsági tervet, hogy tudd, mit kell tenned, ha közvetlen veszélyben vagy.
Fontos, hogy emlékezz: a bántalmazás soha nem az áldozat hibája.
Ha a rendőrséget hívod, készülj fel a lehető legtöbb információ megadására, beleértve a bántalmazó nevét, címét és a bántalmazás részleteit. Továbbá, ha van bármilyen dokumentációd a bántalmazásról, például orvosi jelentések, fényképek vagy hangfelvételek, ezek nagyon hasznosak lehetnek az ügy kivizsgálásában.
Ha úgy érzed, hogy valaki, akit ismersz, veszélyben van, fontos, hogy hívd fel a figyelmét erre, és támogasd őt a segítség keresésében. Lehet, hogy ez nehéz beszélgetés lesz, de a legfontosabb, hogy bátorítsd az áldozatot, hogy higgyen magában, és biztosítsd afelől, hogy a bántalmazás nem az ő hibája. Ha az áldozat nem képes beszélni a helyzetéről, továbbra is nyújts támogatást, és erősítsd meg abban, hogy készen állsz arra, hogy segíts, amikor szüksége van rá.
A közösségeknek kulcsszerepük van abban, hogy támogassák az áldozatokat, és hogy az erőszakot ne tolerálják. A változást azzal érhetjük el, ha megértjük, hogy a partnerek elleni erőszak nem csupán egyéni probléma, hanem társadalmi gond, amelynek megoldásában mindenkinek szerepe van. Ez magában foglalhatja az erőszak elleni törvények és rendelkezések megerősítését, a bántalmazással kapcsolatos tájékoztatást és oktatást, valamint a segítséget nyújtó szolgáltatások támogatását.
A családtagok, barátok, munkatársak, szomszédok mind nagyon fontos szerepet játszanak a bántalmazás felismerésében. Még ha egy adott személy maga nincs is veszélyben, lehetséges, hogy segíteni tudunk valakinek, aki igen. Például, ha egy barátod vagy munkatársad hirtelen elkezd szokatlanul viselkedni, vagy látható jelei vannak valamilyen stressznek vagy félelemnek, ez jelezheti, hogy otthon bántalmazással áll szemben.
Fontos, hogy ha ilyen jeleket észlelünk, ne legyünk közömbösek. Kérdezzük meg, hogy jól van-e, vagy van-e valami, amiről beszélni szeretne. Lehet, hogy nem áll arra készen, hogy megossza a problémáját, de tudni fogja hogy ott van valaki, aki támogatja őt.
Az erőszak soha nem elfogadható, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát és hogy tiszteletben tartsák az emberi méltóságát.
A partner elleni erőszak minden formája elfogadhatatlan, és szükség van a közösségi és társadalmi változásra, hogy elejét vegyük a tragédiának.. Emlékezzünk az angyalföldi áldozatra, és tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, hogy megakadályozzuk egy ilyen gyilkosság megismétlődését. Mindenkinek, aki párkapcsolati erőszak áldozata, tudnia kell: van segítség, és soha nem kell egyedül szembenéznie ezzel a helyzettel.
Az angyalföldi tragédia emlékeztet minket arra, hogy mennyire fontos a partner elleni erőszak megelőzése. Mindannyiunknak segítenünk kell azokat, akik bántalmazástól szenvednek, és támogatni őket a bántalmazó kapcsolatból való kilépésben.
Az erőszak megelőzése nem csak a rendőrség, de mindannyiunk felelőssége. Figyeljünk egymásra, segítsünk, ha szükséges, és támogassuk azokat az intézményeket, melyek a bántalmazás ellen küzdenek.
Közös célunk kell, hogy legyen a biztonságos, erőszakmentes környezet megteremtése mindenki számára.
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mindenki megérdemli a biztonságot és a tiszteletet, és közös felelősségünk, hogy ezt biztosítsuk.
