Mindenetek a gyerek. Csak az ő érdekeit tartjátok szem előtt. Egymásról már rég le is mondtatok, elhidegültetek, kinek-kinek megvan esetleg a saját élete is. Mégsem váltok el, mert óvjátok a gyermeket a kellemetlenségtől. Arra vártok, hogy nagykorú legyen, szeretnétek, ha a tanulmányait biztos, megszokott háttérrel folytatná, és persze nem akartok a válásotokkal rossz mintát mutatni neki. Csakhogy közben a nem válásotokkal sokkal rosszabb mintát mutattok.
A gyerek ugyanis fejlődik, egész lelke a környezet megfigyelésére és megtanulására koncentrál. Tökéletesen átlát a szitán. Tudja, hogy valami hamisban él. Érzi, hogy boldogtalanok vagytok. Még rosszabb, ha saját szerepét is felismeri, akkor akár bűntudatot is érezhet. Vagy később ismeri fel saját szerepét, és azért lesz bűntudata.
A házasságot mindenképpen rideg, értelmetlen dolognak látja majd, és a saját életében vagy megpróbálja elkerülni, vagy épp ellenkezőleg, megpróbálja bizonyítani, hogy másképp is lehet. Aztán pedig a nagy bizonyítási vágy kergetheti boldogtalanságba.
A gyerek miatt ne halogassátok a válást, mert ezzel magatokat is, és őt is megcsonkítjátok.
