Az én módszerem válóperekben az, hogy nagyon sokat beszéltetem az ügyfelet, hogy minél mélyebben megismerjem azt a helyzetet, amibe bele akarunk nyúlni. Először megpróbálom feltérképezni, hogyan szólítsam meg a másik felet, amivel meggyőződhet arról, hogy együttműködni akarunk a legkisebb rossz kialakításában, és nem akarjuk kihúzni a lába alól a talajt (mert lássuk be a válás rendezésével sokszor csak a legkisebb rossz érhető el).

Megpróbálom megérteni, hogy mit miért akar az ügyfelem, és ezt megértetni a másikkal.  Megpróbálom feltérképezni azt is, hogy mi az a dolog, amihez az én ügyfelem indokolatlanul ragaszkodik, amiből lehet még engedni. Ha a perelőkészítés során nem sikerült egyezségre jutni, ezt követően törekszem arra, hogy ne durvuljon el a per, maradjon esély az utolsó pillanatig az egyezségre. Még akkor is egyezségre törekszem, ha úgy látom, hogy az, vagy attól egy kicsit több a perben is elérhető, annak érdekében, hogy egy pernyertesség/pervesztesség ne okozzon további frusztrációt a felekben a későbbi együttműködés során (ha a közös gyermekek miatt vagy bármely más okból egymásra utalva maradnak a felek). Bármelyik fél perbeli győzelme megalapozhatja a további harcot egy életen át.

Na de ez mind a racionalitás, és tudjuk, hogy a válóperekben az érzelmek oly mértékben elhatalmasodnak, hogy arra észérvekkel hatni nem lehet. Ilyenkor megpróbálok én is a megérzéseimre hallgatni. Hiszem, hogy egy mondat, egy gondolat, egy villanás meg tud mindent változtatni. Én ezt a villanást keresem, ezt a mondatot!

Egyszer egy nő azzal keresett fel, hogy szeretne megegyezésre jutni, de nem bír a férjével. Sokat beszélgettünk a helyzetükről, mindkét fél személyiségéről. Kiderült, hogy a férj elköltözött otthonról, mert már nem bírták a feszültséget, de jogi szakszóval élve: önként és a véglegesség szándékával ment el, így különösebb vagyoni igénye ezzel kapcsolatban nem lehetett volna. Mégis azt ajánlottam a feleségnek, hogy köszönje meg a férjének, hogy inkább elment, minthogy tovább generálják a feszültséget, és hogy mivel ennek előidézői mindketten voltak, ennek következményeit is közösen viseljék, ezért ajánlja fel, hogy hozzájárul az albérleti költségekhez mindaddig, amíg nem rendezik mindenre kiterjedően a házassághoz kapcsolódó jogviszonyukat. Annyira meghatotta a férjet ez a hozzáállás, hogy mindenben (gyerekekkel kapcsolatban és vagyonban is) egyezség született közöttük. Óriási sikernek éltem meg, hogy megtaláltam azt az egy pontot!

És ha ez sem megy, akkor az ügyfelemet támogatom a lehető legteljesebb mértékben jogilag és emberileg a pereskedés során, és figyelek arra, hogy minden helyzetben korrektek maradjunk (bármennyire is relatív ez a fogalom).

Ha úgy érzed, neked is segíthetünk,
keress minket bátran!

Írta: Dr. Mészáros Izabella ügyvéd