A jól induló házasságból három remek gyerek született, de az idő múlásával apránként jelentkező gondokat a házaspár szőnyeg alá söpörte, és eljutottak oda, hogy már semmi sem működött jól a kapcsolatukban.

Tamás elmondta, nem hisz az „ilyesmikben”, de nem volt más lehetősége, eljött. Hamar kiderült, hogy Gabi elégedetlen férjével, az első beszélgetésben olyannyira domináns volt, hogy Tamás meg sem szólalt. Ezért külön-külön beszélgetéssel kezdtük a mediációt. Tamás elmondta, nem tud mit kezdeni felesége lehengerlő természetével, lassan oda jutottak, hogy ő már mindent rosszul csinál, a közöttük kialakult vitákban Gabi rendszeresen megsemmisítette őt. Úgy érezte, a gyerekek előtt sincs már respektje, Gabi sokszor úgy beszél vele, mintha a gyereke, nem a partnere lenne. Tehetetlennek érezte magát, helyzetüket pedig kilátástalannak ítélte.

Már az első beszélgetés meghatározó volt a gondok felderítésében. Lassan kezdtük kiépíteni a beszélgetések fonalát. Először úgy érezték, csak a mediációban tudnak beszélgetni egymással, ez otthon nem megy. Pedig csak meg kellett hallgatniuk egymást, nem lehetett a másik szavába vágni. A mediációban kialakított vitastílust lassan magukévá tették, megtanulták az ítélkezés és minősítés helyett, hogy partnerként beszéljenek egymással. Tamás kezdett magára találni, Gabinak már fel is tűnt, hogy férjének akarata, és saját elképzelése van. Sok témát érintett a mediáció, melybe anyóst és apóst is bevontunk, akik bár segítő szándékkal, de sokat tettek azért, hogy a házasság majdnem zátonyra futott.

Gabi és Tamás azóta is együtt vannak. Nem volt meglepő, hogy az egészségügyi problémák jó része is rendeződött. Legnagyobb elismerés számomra, hogy amikor 9 éves kisfiúk az iskolában nehéz helyzetbe került, és a nevelési tanácsadóba küldték a családot, ő azt kérte, inkább a mediátorhoz mehessen.