Éva és Robi vidáman keresett föl. Nem volt kétséges, hogy együtt szeretnének maradni, de az utóbbi időben egyre több a nézeteltérés, elbeszélnek egymás mellett. Nem értik mi történt velük.

15 évvel ezelőtt friss diplomásként mindketten lelkesen vetették magukat a munkába. Rövid ismeretség után összeházasodtak, hamar megszületett mindkét fiuk. Éva 3 évig maradt otthon a gyerekekkel, utána folytatta munkát. Robi már sikeres volt, sokszor estig dolgozott, nem tudta kivenni a részét a gyerekek körüli teendőkből, de az anyagi bázist ő biztosította. Éva folyamatos mókuskerékben érezte magát, a munkahelyén többet szeretett volna dolgozni, de a gyerekeket sem akarta elhanyagolni.

Rövid idő után úgy döntöttek, jobb, ha Éva otthon marad, biztosítja a nyugodt hátteret a családnak. Éveken át olajozottan működött minden, de néha azért fölmerült, mikor menjen vissza Éva dolgozni. Ahogy teltek az évek, Éva elvesztette önbizalmát, tudása megkopott. Nagyon rosszul érezte magát, ha megkérdezték tőle, te mit dolgozol? Ahogy a fiúk nőttek, egyre kevésbé érezte, hogy szükség van rá, hogy értékes az, amit csinál.

A mediáció során Éva el tudta mondani, hogy jó körülményeik ellenére nem boldog. Úgy érzi, csak kiszolgálja a családot, akik már el is felejtették, hogy ő is vágyna sikerekre, megmérettetésre.

Robit megdöbbentette, hogy Éva milyen mély sérelmeket hordoz. Sosem tudtak róla beszélgetni, ő pedig azt hitte, minden rendben van. El tudta fogadni, hogy most Éva szorul támogatásra, így felosztották a feladatokat a fiúk között, Éva egy új vállalkozás beindítására koncentrálhatott.

Kapcsolatukat megmentette, hogy képesek voltak őszintén beszélgetni, szembenézni a problémáikkal, változtatni, és nem utolsó sorban humorral felülemelkedni a gondokon.