Petra és Zalán 12 éve házasodtak, két gyermeket neveltek. Évek óta elhidegültek már egymástól, házaséletet nem éltek, mindkettejüknek kapcsolata volt már.
Bár különköltözésüket meg tudták volna oldani, mégis együtt maradtak, a gyerekek miatt. Mindketten féltek, hogy a gyerekek sérülnek, Zalán nem szeretett volna vasárnapi apuka lenni. Ők már túlvoltak az érzelmi viharokon, jó szülőként együttműködtek, de az örömeiket, és bánatukat már nem egymással osztották meg. Felvetődött a váltott elhelyezés gondolata, amit először idegenkedve fogadtak, később viszont rájöttek, hogy számukra ez valóban testhezálló megoldás.
Közel költöztek egymáshoz, a gyerekeknek mindkettejük otthonában volt megfelelő helye. Egyiküknek sem kellett lemondani a gyerekekről, részesei maradhattak a gyerekek életének, a velük töltött héten minden időt rájuk fordíthattak, míg a másik héten többet tudtak teljesíteni a munkahelyükön, el tudták intézni amit kellett, maradt idő a barátokra, magánéletre is.
Nem minden család alkalmas a váltott elhelyezésre, de ebben az esetben csak nyertek a gyerekek.
