Mostanában egyáltalán nem ritka, hogy egy férj elveszti munkáját, és a feleség válik családfenntartóvá. Az ilyen helyzetek komolyan próbára teszik a kapcsolatot.

Márta és László azért jöttek el hozzám, mert a házasságukat pokollá tették a folyamatos, ordibálásba torkolló veszekedések, és képtelenekké váltak a legapróbb dolgok megbeszélésére, úgy gondolták, nincs más megoldás, mint a válás.

Az előkészítő beszélgetések során kiderült, hogy ez a fordított családmodell vezetett a házasság megromlásához. Lászlót lelkileg megviselte, hogy elveszítette munkáját, szégyellte a helyzetét, bujkált a barátok elől, nem tudta, hogyan mondja el, mi történt vele. A háztartásban próbálta hasznossá tenni magát, ugyanakkor méltóságon alulinak érezte a házimunkát. Kikészítette az otthoni munkák végeláthatatlansága, és az, hogy felesége a munkából hazatérve sorra találta a hibákat a házimunkában annak ellenére, hogy László igyekezett jó munkát végezni.

Márta a helyzetből adódóan otthon is kezdett főnökként viselkedni, családfő vált belőle, megmondó-ember, parancsnok lett. A mediáció során maga is meglepődött, milyen férfias tulajdonságokat hozott elő belőle a helyzet, meggyengítve ezzel Lászlónak a családban birtokolt státuszát, aláásva önbecsülését, szinte kasztrálva őt.

A mediáció során Márta megértette, hogy Lászlónak szüksége van arra, hogy értékeljék otthoni erőfeszítéseit, egyenrangú társnak tekintsék, hogy így képes férjként viselkedni. Márta vállalta, hogy határozottabban támogatja Lászlót az álláskeresésben, és kidolgoztunk egy László számára is elfogadható technikát a jelenlegi helyzet kommunikációjára környezet és a barátok felé.