Nem feltétlenül baj, ha néha magadban beszélsz. Például ha hajlandó vagy feltenni magadnak a kérdést: szükséged van-e arra, amiben élsz. Meglepő módon, ha megfogalmaztad a kérdést, lehet, hogy nem azt a választ kapod majd a saját belső hangodtól, amelyet tudatosan egyébként nyilvánvalónak gondolsz.
Előfordulhat, hogy igennel válaszolsz, talán azért, mert tényleg túl drámaian ítélted meg a kapcsolati krízised súlyosságát, talán azért, mert a benned dolgozó sérelmek túl erőteljesek ahhoz, hogy ilyen egyszerűen leküzdhetőek legyenek.
Ez utóbbi esetben előbb-utóbb érdemes lehet terapeutához fordulnod. De az is lehet ,hogy már egy ilyen egyszerű, belső kérdezz-felelek is közelebb visz egy lépéssel a megoldáshoz. Mert segít kimondani, hogy pokróc mód bánnak veled, fizikailag vagy szóban bántalmaznak, nem vagy kellően megbecsülve, szeretve. Ha kimondod magadnak a nemleges választ, ideje lépned. Legyen merszed váltani, nem leszel egyedül. Ha ki akarsz törni méltatlan élethelyzetedből, a válásközpontban is támogatásra találsz.
