
A gyermek dolga, hogy a maga kiegyensúlyozott tempójában váljon felnőtté. Egy válás azonban könnyen megakadályozhatja ezt. Arra kényszerítheti őt, hogy hamarabb kerüljön felnőtt szerepbe, mint ahogy az egyébként indokolt volna.
Felnőtt döntéseket kell hoznia, ha a szülők sérelmeikkel, vitáikkal terhelik, esetleg arra kényszerítik, hogy egyiküket támogassa a másikkal szemben. Felnőtt módon kell titkot tartania, ha azzal találkozik, hogy az általa a másik szülőről elmondott információkkal, például a láthatáson történt részletekkel, szülője visszaél, megpróbálja azokat volt társa ellen fordítani.
Az apa vagy az anya kiesésével túl sok felnőtt feladat hárulhat rá, a házimunkától akár a testvére ellátásáig. Nem beszélve arról, ha a gondozó szülője vele pótolja a társaságot, olyan dilemmákat oszt meg vele, amelyeket egyébként a felnőtt partnerével beszélne meg. Elvált szülőként nem követhetünk el ilyen hibát, hiszen a felnőtt szerep túl megterhelő egy gyermek számára. Elvonja a figyelmét és az idejét attól, hogy saját magával foglalkozva érjen meg a felnőttségre, ez pedig később visszaüt, a hiányt később, így vagy úgy, megpróbálja majd pótolni, és nem lesz képes harmonikus, kerek személyiséggé válni.
