A válás egy korszak kezárása. Rendben van, nem ünnepelhetsz sikert, sőt egyenesen kudarccal kell szembenézned, hiszen amit közösen szerettetek volna végigvinni, amire fogadalmat tettetek, végül nem jött össze. Indokolt hát, hogy meggyászold a lezárt korszakot. Engedd meg magadnak a sírást, a panaszkodást. Ne temesd magadba az érzéseidet, mert amit elfojtasz, később mindenképp előjön, megeszi a lelked, és meg is betegíthet.
Csakhogy ezután talán érdemes arra is gondolni, hogy a történtek után mégse maradjon rossz szájíz. A lezárást kövesse egyfajta ünnep. Valami olyasmi, mint az iskolásoknál. A házasságotok elballag. Miért ne lehetne a válási kultúra része egyfajta válási bankett? Méltó búcsú a párodtól, a családjától, a barátaitól. Egy ilyen esemény kifejezheti a méltó elengedést, a jó együttműködés megőrzését, előtérbe hozhatja a jövő perspektíváit. Ráadásul a közös gyerekek is látni fogják, hogy nem történt tragédia, apa és anya továbbra sem ellenségek.
