Kisgyermekként mindannyian vártuk a Szentestét, számoltuk vissza a napokat, levelet írtunk a Jézuskának és lefekvés előtt azon tünődtünk, vajon mit találunk a fa alatt. Örültünk, hogy végre anyának és apának nem kell pár napig dolgozni rohanni, hogy együtt lesz a család, isteni ételek, finom sütemények és a tágabb családdal töltött klassz délutánok várnak ránk. Majd felnőttként az lett az álmunk, hogy valamikor a saját gyermekeinknek hozhassuk el azt a boldogságot, amit mi éltünk át annak idején. 

A Te idei Karácsonyod ilyen meghitt és örömteli? Vajon erre vágytál gyermekként?

A gyermekek és a felnőttek más okból számolnak vissza az Ünnepek alatt. A megromlott házasságban élők nagy többsége azon morfondírozik, mikor lesz vége az Ünnepeknek, és mikor megy el már a másik végre dolgozni, mikor lesz egy kis szabadsága.

Rengeteg családban a Szeretet Ünnepe már csak a fájdalomról szól. A Karácsony rendkívüli módon kiélezi a helyzeteket! Mindenki pózol a Facebookon és kiposztolja a fáját és a családot az ajándékokkal! Annak, aki magányos és fájdalommal él a lelkében, ezek a napok sokkal-sokkal nehezebbek! 

A sok mosolygós, szép ruhás fotó mögött ugyanis megannyi szenvedés történet és fájdalom húzódik meg. 

Karácsonykor mindig próbálunk egy kicsit úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Eltemetjük magukban a sérelmeket, hiszen ilyenkor boldognak KELL lenni! Igyekszünk megteremteni magunknak és gyermekeinknek azt az idillt, amiről mindig is álmodtunk. Ám sokan a szívük mélyén csupán ürességet éreznek. 

Napjainkban rengeteg házasság és kapcsolat üzemel valódi tartalom és szeretet nélkül, megszokásból, gazdasági közösségként! A Nő és a Férfi húzzák az igát egész évben, együtt vannak a gyermek miatt, és azt hiszik ő semmit sem érzékel ebből. Karácsonykor aztán tovább feszül a képzeletbeli lélekhúr…

Mit is vegyek a másiknak, hisz mindene megvan és egyébként is csak letudni akarom ezt, nem érdekel, mivel tehetném boldoggá, hiszen ő sem tesz engem azzá.

Mindenki boldogabb mint mi, nem vagyok jó helyen.

A Karácsony a szeretet ünnepe, nálunk mégis csak veszekedés és bánat van. Rendben van ez így?

A gyerek irreális igényének vajon meg fog felelni, amit neki szántunk, akár hitelből is?

Sorban-állás, kiköltekezés, hosszú-hosszú órák a konyhában görnyedve, majd jön az ajándékbontás és a vacsora…

Hát a párunk se szebb nem lett, kedvesebb pláne nem… Vajon mit csinálhat a szerelmem/szeretőm? Vajon náluk megvolt már az ajándék bontás? Uzsgyi ki a wc-re és gyors üzenet írása lenémított telefonnal. Majd mosogatás könnyek közt és elnehezült gyomorral, lélekkel Kevin után próbálunk aludni és arra gondolunk: legyen vége már!

Mert belül magányosak vagyunk! Mert évek óta nem voltunk szeretve, mert kamasz fejjel nem erre vágytunk, mert nem ezt érdemeljük!

Az, hogy meddig szenvedünk, hogy mikor vetünk véget az elpazarolt esztendőknek, a mi döntésünk! Döntés, melyben megfogalmazódik bennem, hogy soha többé nem akarok ilyen Karácsonyt!

Ha a Te idei Karácsonyod is hasonló terhes gondolatokkal telik, állj fel végre és cselekedj! Ha rendbe lehet hozni a házasságodat, akkor kezdjétek el! Ha úgy érzed, nincsen már közös utatok, akkor pedig itt az ideje szétválni. 

Köztes út nincs! Langyos víz nincs! Vagy örök életedre boldogtalan leszel és minden évben legbelül sírsz majd a karácsonyi asztalnál, vagy vállalod a döntésedet és teszel végre valamit magadért, kettőtökért, a gyermekekért!