Bagossy-Váczi Judit vagyok, az ELTE-n végeztem magyar nyelv és irodalom tanár és bölcsész képzést. Innen egyenes út vezetett a nyelvészeti doktori tanulmányokhoz. Egyetemi éveim óta foglalkoztatott a kommunikáció, az egymáshoz való kapcsolódás. Szakmai pályafutásom egyik meghatározó része volt a bankszektorban eltöltött 10 év, ahol vezetőként alkalmam volt nyomon követni kommunikációs döntéseink súlyát és azok hatásait. Mindeközben rám talált a Szerelem, majd a házasság és végül a gyerekek. Friss anyaként úgy gondoltam, hogy 1 év után újra csatasorba állok, és folytatom a munkám. Nem így lett. A gyerekek mellett eltöltött idő alatt kellőképpen messzire kerültem a mindennapos mókuskerék világától. Napról napra tisztult bennem a kép. Ekkor döntöttem úgy, hogy beiratkozom egy önismereti képzésre, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok. Ez annak az útkeresésnek a része volt, melynek során próbáltam újra megtalálni önmagam, visszatalálni ahhoz a pozitív és rendíthetetlen énemhez, amely sokáig nem ismert lehetetlent és akadályt.

A gyásszal és a veszteségekkel viszonylag korán, már kisgyerekkoromban összehozott pár találkozót számomra az élet. Hamar megtapasztaltam a visszafordíthatatlanság érzését, állapotát. 2 és fél éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Gondoskodó, szeretetteljes anya és érzékeny, alkoholbeteg apa. Klasszikus történet, mondhatják még sokan rajtam kívül. Minden második hétvégénk mégis úgy telt a bátyámmal, hogy szombaton reggel korán felkeltünk, felöltöztünk, megreggeliztünk és vártunk az előszobában. Vártunk, hogy láthassuk aput. A két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor jött el értünk és élt a láthatási jogával. 9 éves voltam, amikor édesapám meghalt. Akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora hatást gyakorol majd az életemre az, hogy az én családi történetem így indult.

30 éves koromra ketten maradtunk bátyámmal. Az én tényleges hivatásom valahol itt kezdődött el és pecsételődött meg. Mit jelent számomra a veszteségfeldolgozás? Régebben egy hosszú, fájdalmas időszaktól való búcsút jelentette, mára azonban már az életem részévé vált. A gyász és a veszteség mindannyiunk életében jelen vannak. Egyszerűen kikerülhetetlenek. Mégis annyira keveset tudunk a feldolgozásukról. A kiútról. A visszatérésről az Életbe. Azt megtanítják nekünk, hogy mit tegyünk, hogy megszerezzünk valamit, de arról sokkal kevesebb tudunk, hogy mi a dolgunk akkor, ha elveszítjük azt.

Ma már a segítő szakmában dolgozom. Egyéni konzultációkat tartok, gyász- és veszteségfeldolgozó szakemberként fordulnak hozzám. Életem fontos része ezen kívül még a szomatodráma, a boldogságórák világa és persze a családom.

Tanulmányok:

2020: OH kártyák használata

2018-2020: Szomatodráma játékvezető képzés

2017: Gestalt Coaching Center: Gestalt coaching továbbképzés

2017: Testtől Lélekig alapítvány – Dr. Buda László: Ultrarövid terápia képzés

2016: Gyógyulás a gyászból alapítvány: Gyászfeldolgozás módszer® specialista képzés

2016: Jobb veled a világ alapítvány: Boldogságóra képzés

2016: Lineo International Consulting: Life Coaching Képzés

2015: Umathum Mediátor Akadémia: Mediátor Képzés

2008- Agykontroll tanfolyam

2006-2008: Budapesti Kommunikációs Főiskola: Posztgraduális képzés: Public Relations

2003-2006: ELTE Btk, Doktori képzés: Stilisztika szakirány 

1998-2003: ELTE Btk, Magyar nyelv és irodalom bölcsész és tanár